BEVEZETŐ GONDOLATOK

Ami egy kapcsolatban sérült, az csak egy kapcsolatban tud meggyógyulni – mondja Winnicott. Ez minden kapcsolati seb gyógyulásának és gyógyításának az alapja.

A kapcsolat formája, amelyben a gyógyító tapasztalás, azaz a korrektív emocionális élmény megtörténik, nagyon sokféle lehet. Nem csak pszichoterápiás helyzetben történhet meg, hogy valaki olyasmit tapasztal, ami felülírja mindazt a belső tudatos és tudattalan narratívát,amit addig az életéről vagy önmagáról hordozott magában, és egészen addig a boldogtalanságának a forrása volt. Egy szerelem, egy barátság, egy pillanatnyi találkozás is bizonyíthatja, hogy az élet valójában sokkal több annál, mint amit addig el mertünk hinni belőle.

Saját hitvallásom szerint a terápiás tér egy ilyen biztonságos hely, a terápiás kapcsolat pedig egy olyan együttműködés, ahonnan újabb és újabb ablakok nyílnak önmagunk, a valóságunk, vagy a kapcsolataink rendszerére.

Nagyon megtisztelőnek érzem azt a bizalmat, amit az elmúlt közel 15 évben tapasztaltam a klienseimmel való együttműködés során. Azt gondolom, hogy ez a bizalom volt a sikerük, a közös sikerünk legelső lépése: képesek voltak hinni és bízni abban, hogy a változás, amit annyira vágytak, elérhető – és így ezt a bizalmat a másikban. egy másik ember felé is képesek voltak megélni. Ez mindenképp szükséges az eredményes változáshoz; a hit. A hit abban, hogy sikerülni fog. Bármi legyen is az, ami pillanatnyilag még az elérendő vágyaink közé tartozik.

Végigkísérve a klienseim sokszor nagyon megrendítő, és kilátástalannak hitt helyzeteinek sikeres megoldását, mostanra biztossá váltam abban, hogy a legnehezebb élethelyzetek is értünk vannak, és hogy időnként szükség van ezekre a külső vagy belső nyomásokra és kényelmetlenségekre, hogy valami egészen új érzés, minőség, kapcsolódási forma vagy viszonyulás – mind önmagunkhoz, mind másokhoz – ki tudjon alakulni bennünk. Enélkül, úgy tűnik, ritkábban sikeres a fejlődés.

Mélyen hiszek az akarat és elszántság erejében, a változás elérhetőségében, a panaszok és tünetek jelzésértékében. Ennek szellemében dolgozom, és vezetem a klienseimet egyre közelebb megoldásaikhoz, végső soron, saját magukhoz.

A terápiás folyamatban a panaszoktól függően dolgozunk és érintjük az önmagunkra és fontos kapcsolatainkra vonatkozó hitrendszereinket, az életről és a világ működéséről szóló belső narratívákat, melyek kialakultak bennünk életünk történései nyomán.

Általában addig tart egy-egy terápiás együttműködés, amíg valaki úgy nem érzi, hogy egyrészt elérte az előre meghatározott terápiás célját.  Másrészt addig, amíg megjelenik az az érzés, hogy rendelkezik azzal a belső biztonsággal, hogy egyedül is képes lesz a jövőben felbukkanó nehézségeket, esetleges nehéz élményeket átélni, átérezni, összességében megfelelő módon kezelni azokat. A terápia végével nem szűnik meg minden nehézségünk, de optimális esetben felvértezve érezzük majd magunkat az esetlegesen megjelenő problémákkal szemben.

Az elmúlt, közel 15 évben nagyon szerteágazó élethelyzetben élő, nők és férfiak kerestek meg, nagyon szerteágazó problémakörrel. Ma már inkább úgy mondanám, hogy szerteágazónak tűnő problémakörrel. Az elakadásaink, nehézségeink, szenvedéseink alapját abban látom, hogy nem tudunk kapcsolatba kerülni valamely nagyon nehéz vagy megterhelőnek megélt érzésünkkel, élményünkkel, traumánkkal. Amivel nem tudunk kapcsolódni, kizáródik, izolálódik, és tüneteket hoz létre – így jelzi a személyiség vagy a családrendszer, hogy itt megakadás van. A tünet, a panasz egy nagyon értékes része ennek a  rendszernek, többféle szerepe is van – többek között, az egyik, hogy segít kifejezni, hogy mi is a baj. A segítő vagy a terapeuta például ebben tud “olvasni”, hogy merre is kell vagy lehet elindulni, a megoldás felé.

Szóval sokféle témával, panasszal nehézséggel foglalkoztam az elmúlt években, de ha mégis kellene valamilyen témát vagy fókuszt meghatároznom, akkor úgy vélem, hogy a legtöbb sikeres együttműködés a párkapcsolat témáját érintő folyamatokban született; ez az egyik kiemelt téma, amivel a leggyakrabban foglalkoztam, és ahol a legdinamikusabb változásokat értük el a terápiás folyamatokban: azaz a párkapcsolati nehézségek, a kötődési mintázat, a kapcsolatépítési nehézség, a magány, a szociális izoláció területén.

BEVEZETŐ GONDOLATOK

Ami egy kapcsolatban sérült, az csak egy kapcsolatban tud meggyógyulni – mondja Winnicott. Ez minden kapcsolati seb gyógyulásának és gyógyításának az alapja.
A kapcsolat formája, amelyben a gyógyító tapasztalás, azaz a korrektív emocionális élmény megtörténik, nagyon sokféle lehet. Nem csak pszichoterápiás helyzetben történhet meg, hogy valaki olyasmit tapasztal, ami felülírja mindazt a belső tudatos és tudattalan narratívát,amit addig az életéről vagy önmagáról hordozott magában, és egészen addig a boldogtalanságának a forrása volt. Egy szerelem, egy barátság, egy pillanatnyi találkozás is bizonyíthatja, hogy az élet valójában sokkal több annál, mint amit addig el mertünk hinni belőle.
Saját hitvallásom szerint a terápiás tér egy ilyen biztonságos hely, a terápiás kapcsolat pedig egy olyan együttműködés, ahonnan újabb és újabb ablakok nyílnak önmagunk, a valóságunk, vagy a kapcsolataink rendszerére.
Nagyon megtisztelőnek érzem azt a bizalmat, amit az elmúlt közel 15 évben tapasztaltam a klienseimmel való együttműködés során. Azt gondolom, hogy ez a bizalom volt a sikerük, a közös sikerünk legelső lépése: képesek voltak hinni és bízni abban, hogy a változás, amit annyira vágytak, elérhető – és így ezt a bizalmat a másikban. egy másik ember felé is képesek voltak megélni. Ez mindenképp szükséges az eredményes változáshoz; a hit. A hit abban, hogy sikerülni fog. Bármi legyen is az, ami pillanatnyilag még az elérendő vágyaink közé tartozik.
Végigkísérve a klienseim sokszor nagyon megrendítő, és kilátástalannak hitt helyzeteinek sikeres megoldását, mostanra biztossá váltam abban, hogy a legnehezebb élethelyzetek is értünk vannak, és hogy időnként szükség van ezekre a külső vagy belső nyomásokra és kényelmetlenségekre, hogy valami egészen új érzés, minőség, kapcsolódási forma vagy viszonyulás – mind önmagunkhoz, mind másokhoz – ki tudjon alakulni bennünk. Enélkül, úgy tűnik, ritkábban sikeres a fejlődés.
Mélyen hiszek az akarat és elszántság erejében, a változás elérhetőségében, a panaszok és tünetek jelzésértékében. Ennek szellemében dolgozom, és vezetem a klienseimet egyre közelebb megoldásaikhoz, végső soron, saját magukhoz.
A terápiás folyamatban a panaszoktól függően dolgozunk és érintjük az önmagunkra és fontos kapcsolatainkra vonatkozó hitrendszereinket, az életről és a világ működéséről szóló belső narratívákat, melyek kialakultak bennünk életünk történései nyomán.
Általában addig tart egy-egy terápiás együttműködés, amíg valaki úgy nem érzi, hogy egyrészt elérte az előre meghatározott terápiás célját.  Másrészt addig, amíg megjelenik az az érzés, hogy rendelkezik azzal a belső biztonsággal, hogy egyedül is képes lesz a jövőben felbukkanó nehézségeket, esetleges nehéz élményeket átélni, átérezni, összességében megfelelő módon kezelni azokat. A terápia végével nem szűnik meg minden nehézségünk, de optimális esetben felvértezve érezzük majd magunkat az esetlegesen megjelenő problémákkal szemben.
Az elmúlt, közel 15 évben nagyon szerteágazó élethelyzetben élő, nők és férfiak kerestek meg, nagyon szerteágazó problémakörrel. Ma már inkább úgy mondanám, hogy szerteágazónak tűnő problémakörrel. Az elakadásaink, nehézségeink, szenvedéseink alapját abban látom, hogy nem tudunk kapcsolatba kerülni valamely nagyon nehéz vagy megterhelőnek megélt érzésünkkel, élményünkkel, traumánkkal. Amivel nem tudunk kapcsolódni, kizáródik, izolálódik, és tüneteket hoz létre – így jelzi a személyiség vagy a családrendszer, hogy itt megakadás van. A tünet, a panasz egy nagyon értékes része ennek a  rendszernek, többféle szerepe is van – többek között, az egyik, hogy segít kifejezni, hogy mi is a baj. A segítő vagy a terapeuta például ebben tud “olvasni”, hogy merre is kell vagy lehet elindulni, a megoldás felé.
Szóval sokféle témával, panasszal nehézséggel foglalkoztam az elmúlt években, de ha mégis kellene valamilyen témát vagy fókuszt meghatároznom, akkor úgy vélem, hogy a legtöbb sikeres együttműködés a párkapcsolat témáját érintő folyamatokban született; ez az egyik kiemelt téma, amivel a leggyakrabban foglalkoztam, és ahol a legdinamikusabb változásokat értük el a terápiás folyamatokban: azaz a párkapcsolati nehézségek, a kötődési mintázat, a kapcsolatépítési nehézség, a magány, a szociális izoláció területén.

BEVEZETŐ GONDOLATOK

Ami egy kapcsolatban sérült, az csak egy kapcsolatban tud meggyógyulni – mondja Winnicott. Ez minden kapcsolati seb gyógyulásának és gyógyításának az alapja.

A kapcsolat formája, amelyben a gyógyító tapasztalás, azaz a korrektív emocionális élmény megtörténik, nagyon sokféle lehet. Nem csak pszichoterápiás helyzetben történhet meg, hogy valaki olyasmit tapasztal, ami felülírja mindazt a belső tudatos és tudattalan narratívát,amit addig az életéről vagy önmagáról hordozott magában, és egészen addig a boldogtalanságának a forrása volt. Egy szerelem, egy barátság, egy pillanatnyi találkozás is bizonyíthatja, hogy az élet valójában sokkal több annál, mint amit addig el mertünk hinni belőle.

Saját hitvallásom szerint a terápiás tér egy ilyen biztonságos hely, a terápiás kapcsolat pedig egy olyan együttműködés, ahonnan újabb és újabb ablakok nyílnak önmagunk, a valóságunk, vagy a kapcsolataink rendszerére.

Nagyon megtisztelőnek érzem azt a bizalmat, amit az elmúlt közel 15 évben tapasztaltam a klienseimmel való együttműködés során. Azt gondolom, hogy ez a bizalom volt a sikerük, a közös sikerünk legelső lépése: képesek voltak hinni és bízni abban, hogy a változás, amit annyira vágytak, elérhető – és így ezt a bizalmat a másikban. egy másik ember felé is képesek voltak megélni. Ez mindenképp szükséges az eredményes változáshoz; a hit. A hit abban, hogy sikerülni fog. Bármi legyen is az, ami pillanatnyilag még az elérendő vágyaink közé tartozik.

Végigkísérve a klienseim sokszor nagyon megrendítő, és kilátástalannak hitt helyzeteinek sikeres megoldását, mostanra biztossá váltam abban, hogy a legnehezebb élethelyzetek is értünk vannak, és hogy időnként szükség van ezekre a külső vagy belső nyomásokra és kényelmetlenségekre, hogy valami egészen új érzés, minőség, kapcsolódási forma vagy viszonyulás – mind önmagunkhoz, mind másokhoz – ki tudjon alakulni bennünk. Enélkül, úgy tűnik, ritkábban sikeres a fejlődés.

Mélyen hiszek az akarat és elszántság erejében, a változás elérhetőségében, a panaszok és tünetek jelzésértékében. Ennek szellemében dolgozom, és vezetem a klienseimet egyre közelebb megoldásaikhoz, végső soron, saját magukhoz.

A terápiás folyamatban a panaszoktól függően dolgozunk és érintjük az önmagunkra és fontos kapcsolatainkra vonatkozó hitrendszereinket, az életről és a világ működéséről szóló belső narratívákat, melyek kialakultak bennünk életünk történései nyomán.

Általában addig tart egy-egy terápiás együttműködés, amíg valaki úgy nem érzi, hogy egyrészt elérte az előre meghatározott terápiás célját.  Másrészt addig, amíg megjelenik az az érzés, hogy rendelkezik azzal a belső biztonsággal, hogy egyedül is képes lesz a jövőben felbukkanó nehézségeket, esetleges nehéz élményeket átélni, átérezni, összességében megfelelő módon kezelni azokat. A terápia végével nem szűnik meg minden nehézségünk, de optimális esetben felvértezve érezzük majd magunkat az esetlegesen megjelenő problémákkal szemben.

Az elmúlt, közel 15 évben nagyon szerteágazó élethelyzetben élő, nők és férfiak kerestek meg, nagyon szerteágazó problémakörrel. Ma már inkább úgy mondanám, hogy szerteágazónak tűnő problémakörrel. Az elakadásaink, nehézségeink, szenvedéseink alapját abban látom, hogy nem tudunk kapcsolatba kerülni valamely nagyon nehéz vagy megterhelőnek megélt érzésünkkel, élményünkkel, traumánkkal. Amivel nem tudunk kapcsolódni, kizáródik, izolálódik, és tüneteket hoz létre – így jelzi a személyiség vagy a családrendszer, hogy itt megakadás van. A tünet, a panasz egy nagyon értékes része ennek a  rendszernek, többféle szerepe is van – többek között, az egyik, hogy segít kifejezni, hogy mi is a baj. A segítő vagy a terapeuta például ebben tud “olvasni”, hogy merre is kell vagy lehet elindulni, a megoldás felé.

Szóval sokféle témával, panasszal nehézséggel foglalkoztam az elmúlt években, de ha mégis kellene valamilyen témát vagy fókuszt meghatároznom, akkor úgy vélem, hogy a legtöbb sikeres együttműködés a párkapcsolat témáját érintő folyamatokban született; ez az egyik kiemelt téma, amivel a leggyakrabban foglalkoztam, és ahol a legdinamikusabb változásokat értük el a terápiás folyamatokban: azaz a párkapcsolati nehézségek, a kötődési mintázat, a kapcsolatépítési nehézség, a magány, a szociális izoláció területén.